Képzeld el, hogy nem létezik semmi, és ezt szó szerint. Ez azt jelenti, hogy még a semmi sem létezik. A „semmit” nem lehet elképzelni, már csak azért is, mert ha valamiről beszélünk, az azt jelenti, hogy az a valami létezik, márpedig mi most a „semmiről” beszélünk, tehát az létezik, mert beszélünk róla. Ebből az lesz hogy az igazi „semmi” amit mi el szeretnénk képzelni nem létezik, tehát valaminek lennie kell, olyan nincsen hogy „semmi”.
   Ez a kényszer, hogy a „semmi” már eleve nem létezhet, hozza magával azt a tényt, hogy valaminek léteznie kell. Ez a valami egyes egyedül van nincsen idő, sem tér csak ez a valami egyedül, ami még a saját létezéséről sem tud, mivel hogy nincsen mihez viszonyítania magát, mert egyedül van. Tehát nincsen tudata, nem helyezkedik el sehol, mivel hogy a tér és idő még nem létezik. A tér és idő csak akkor létezhet, ha van legalább két dolog, amit egymáshoz lehet viszonyítani. Ha van két dolog, akkor van közöttük távolság, tehát van tér, és ha a két dolog közötti távolság állandóan változik, akkor van mozgás, ami által létrejön az idő.

   Tehát, ez a „valami” ami eddig egedül volt, ahhoz hogy a tudatához ébredjen, meg kellet teremtenie a saját tükörképét, a saját képmását önmagáról és önmagából, és most már van mihez viszonyítania magát, tudja, hogy létezik. Így jött létre a kozmikus tudat.

   Ez az egész folyamat spontán és törvényszerű, meg kellet történnie, mivel hogy a semmi nem létezik, nem létezhet.

   Eljutottunk, oda hogy van már tér és idő, meg ami ebben létezik, az „én” tudat, más szóval az „ego”.

    Ábrázoljuk ezt a „valamit” pontnak. Ugyanígy a tükörképét is. Tehát van két pontunk, ami állandóan változtatja a távolságot egymás között oda és vissza, megállás nélkül rendszeresen. Nevezzük ezt a periodikus mozgást rezgésnek, amit így ábrázolhatunk:

          Így jött, vagy helyesebben így jön létre minden, ami létezik, mivel hogy ez nem valamikor a múltban              zajlott  le, hanem ez egy állandó folyamat, nincsen sem eleje sem vége.

          Ez által a folyamat által jön létre az első lépésben az elsődleges tudatos energia, a „valami” a                          „semmiből”.

           Mivel fentebb már leszögeztük hogy a „semmi” nem létezik, akkor kénytelenek vagyunk elfogadni azt          a  tényt, hogy „valami” mindig is volt és lesz is.

           Nevezzük ezt az öntudatánál lévő elsődleges energiát ISTENNEK, aki, ahhoz hogy fejlessze és                   fenntartsa tudatosságát, létre hozta a saját tükörképét, az EMBERT (ADAM KADMON), akinek,
        ahhoz hogy  fejlődhessen az „én” tudata, meg van adva, hogy több legyen belőle, így vagyunk egy páran           ezen a  földön, ugyanis a szeméjségünk csak úgy fejlődhet, vagy egyáltalán létezhet, ha van kihez                     viszonyítanunk  magunkat. Ha csak egy ember létezne annak nem lenne semmi értelme, ugyanúgy mint    
        annak a  „pontnak” aminek ha nincsen mihez viszonyítania magát nem tudja magáról hogy létezik.  
            Ez a genezis, a teremtés leírása, amit egy szimbólumként lehet ábrázolni: Yin és Yang. Ebben az                   egyszerű szimbólumban megvan minden, amiről eddig beszéltünk:

Az emberi faj rejtélyes eredete című könyv 1997 novemberében jelent meg magyar nyelven, s gyors egymásutánban még kétszer került kiadásra. Ebben az időben Michael A. Cremo nyilvános előadásokon, egy vitafórumon, televízió- és rádióműsorokban, valamint a sajtó képviselői számára adott interjúkban mutatta be kutatómunkája eredményét.       Michael A. Cremo ismeretterjesztő előadása könyvének anyagából :

"Régészeti rejtélyek"   Könyv szerzője: Luc Bürgin Vannak-e a Kheopsz-piramisban felderítetlen, titkos kamrák? És ha igen, miért szeretné ezek meglétét mindenképpen eltitkolni az egyiptomi főrégész? Kik készíthették azt a több millió (!) éves kőlapot, melyre az Urál háromdimenziós domborzati térképe van gravírozva? Kik lehettek azok az ókori zsenik, akik Mexikóban több ezer évvel ezelőtt dinoszauruszokat ábrázoló szobrokat készítettek?     Bővebben itt:  http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/regeszrejtely.htm

Nagyvonalakban, a mágiát két nagy részre lehet felosztani, az alacsony szintű és egy magasabb szintű mágiára. A kettő között nagy a különbség. 

   A Szvasztika, vagyis a horogkereszt világszerte ismert ősi szimbólum. Megtaláljuk a trójai leletekben, a hindu szentképekben, sziklavéseteken, az ősi Mezopotámia szimbólumai között, Amerika őslakóinak díszítő művészetében, a buddhista szimbolikában.
   Jelképezi a Napot, a Nap útját, a növekedés és a halál folyamatos változását, a körforgásokra épülő világmindenség működését, az egymást követő évszakokat s általában az örvénylő mozgást és a mozdulatlan középpontot, más szóval a világmindenséget és annak a kiinduló pontját, az ebből kiáradó energiát, ami lehet pozitív, építő jellegű, ha a forgás iránya jobbról-balra van ábrázolva:

                                                                       

                        illetve negatív, romboló jellegű, ha a forgás iránya balról-jobbra van ábrázolva:

                                                                    >>> Tartalom >>>

   A felfelé irányuló csúcsú háromszög jelképezi az emberben lévő szellemet, „ego”-t, ami tökéletes, mint az elsődleges kozmikus intelligencia, aminek a pontos tükörképe. Tulajdonságai a férfiasság (Yang), a tökéletesség és az állandóság, nem változik soha, szemben a fizikai világban lévő részünktől, ami állandó változásoknak van kitéve: